A "Gúnár Linával" a "nagy vizen"

2012.04.16

Száz éve süllyedt el az akkori világ legnagyobb, tökéletesen biztonságosnak hitt utasszállító hajója, az emberi elbizakodottság szimbóluma, a Titanic. Az évforduló kapcsán született cikkünkkel nemcsak a tragédia egyetlen ismert magyar hősére emlékezünk, de -  a Történeti Fényképtár gyűjteményéből származó fényképfelvételekkel illusztrálva - azt is felelevenítjük, hogy milyen tapasztalatai lehettek a korabeli óceánjárók fedélzetén az Amerikába kivándorló, vagy a hajón szolgálatot teljesítő magyaroknak.

 Nincs megbízható információnk arról, voltak-e magyar utasok a Titanic fedélzetén, s ha igen, mi lett a sorsuk. A szerencsétlenségnek mégis van magyar vonatkozása, hiszen hazánk fia, Lengyel Árpád volt az orvosa a Titanic segítségére siető hajónak, a Carpathia gőzösnek, mely egyike volt a népnyelven "Gúnár Linának" nevezett Cunard Line hajóstársaság azon hajóinak, melyek tízezrével szállították a magyarországi kivándorlókat az Újvilág felé.

A magyar kormány 1898-ban adott koncessziót a liverpooli hajóstársaságnak a kivándorlók szállítására, majd 1903-ban, hogy a kivándorlásból származó haszonból a magyar kikötő, Fiume is részesedjen, egy közvetlen Fiume-New York útvonal megindítására vonatkozó szerződés is született. A megállapodásnak része volt, hogy a Cunard társaság - minden útra külön szerződtetett - magyar hajóorvosokat is alkalmaz, akiknek lehetőleg még egy, a magyarországi nemzetiségek által beszélt nyelvet is ismernie kellet, hogy megfelelő orvosi ellátást tudjanak biztosítani az anyanyelvükön kívül semmilyen nyelven nem beszélő szegény utasoknak.

Az ország legkülönbözőbb pontjairól, Amerikában szerencsét próbálni indulók először az 1905-ben épült, és egy óceánjáró utasainak mennyiségét (800-1600 főt) is befogadni képes Kivándorlók Házához utazott Fiumébe, ahol a Cunard Line árulkodó nevű hajói, a Slavonia, a Pannonia és a Carpathia mellett a Caronia és az Ultonia fedélköze nyelte el őket. Az Ultonia orvosa, dr. Bród Miksa 1911-ben Gyötrelmek a Cunard-hajókon címmel újságcikkben hívta fel a figyelmet a fedélközi utasokkal szemben alkalmazott bánásmódra, és szólította fel cselekvésre a belügyminisztert. Bród Miksa körorvosként, fürdő- és hajóorvosként is tevékenykedett, foglalkozott orvosi statisztikával, egészségügyi lapokat szerkesztett, az Új Idők szépségápolási rovatát vezette, s 25 évig a népegészségügyi felvilágosító munkát végző Társadalmi Múzeum orvosi tanácsadója volt. Cikkében beszámolt a silány étkezésről, a romlott húsról, a rémisztő higiénés körülményekről, s a magyar hajóorvosok megpróbáltatásairól. "A Cunard Társulat az üzleten kívül semmi egyébre tekintettel nincs (...) az Ultonia kapitánya a kivándorlókkal való érintkezéstől azzal a kijelentéssel, hogy nekem a 'büdös néphez' semmi közöm sincs, eltiltott"- írta. A magyar orvosok az orvosi lapokban óvják kollégáikat a Cunard Line-nál való szolgálattól, s joggal, mert a hajóorvosoknak nincs módjuk munkájukat lelkiismeretük szerint végezni, s gyakori megaláztatásban van részük - állapította meg.

A "nagy vizen" való átkelésről - ahogy a tengert sosem látott szegény emberek nevezték az óceánt - két szociográfus író, a hazai tényfeltáró újságírás úttörői is beszámoltak, s mindketten, fényképezőgépet is ragadtak a látottak megörökítésére.

 Bród Miksához hasonlóan az Ultonián utazott 1904-ben New Yorkba, közvetlenül a kivándorlók között gyűjtve szociográfiai munkájához a tapasztalatot Tonelli Sándor. Egy későbbi, amerikaiakról és angolokról írt könyvét írott fotográfiáknak nevezte - "művészi fotográfiák, a dolgok velejébe látó Röntgen-fotográfiák" - fűzte hozzá a Nyugatban Fenyő Miksa. Az Ultónián tett útján tapasztaltakat Tonelli valóban nem csak tollal, de fényképezőgéppel is elmesélte. Álruhában, hamis útlevéllel - amihez rendőrtisztviselők segítségével jutott - tette meg az utat, amiről kéretlenül jelentést is írt a kormánynak. Jelentése elveszett, de feljegyzéseiből született, Magyarok a nagy vizen című cikke 1908-ban megjelent, és vele "Amerika városba" tartó honfitársait megörökítő képei is. A cikk közlésekor Tonelli az Országos Iparegyesület titkára volt, s írói munkásságának egyik vonulatát közgazdaságtani érdeklődése jellemezte. A kivándorlók között szerzett tapasztalatairól könyvet is írt, ami Ultonia. Egy kivándorló hajó története címmel 1929-ben jelent meg.

A kor egyik legismertebb újságírója, a magyar száguldó riporter, Pásztor Árpád, a számos műfajt kipróbáló író, akinek dalát énekelte Blaha Lujza, aki Molnár Ferenc jó barátja volt, és a Pál utcai fiúkat példának tekintve írta meg Múzeumkertről szóló regényét, melynek köszönhető a Muzi becenév. És ő az, akit a Titanic pusztulása egy "Elképzelt riport" írására ihletett, és, aki a Slavonián tette meg a Fiume, New York közötti utat. A formálódó fotóriporteri szakma képviselőinek egy része - mint Pásztor Árpád - az újságírás felől érkezett, egyik legnevesebb magyar alakja pedig az egy-két évtizeddel később a Lucien Aigner néven világhírűvé vált Aigner László volt, aki a tollat és a fényt egyaránt használta a tények hiteles rögzítésére. Kivándorlókat megörökítő felvételei Budapesttől a Föld körül Budapestig című, a Nyugat kiadásában 1911-ben napvilágot látott kötetében jelentek meg.

A Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára 8 darabot őriz Pásztor Árpád felvételeiből. Ezek közül most kettőt mutatunk be, melyek egyikén a még behajózásra váró, a másikon már a Slavonia fedélzetén várakozó utasokat látni.

Tomsics Emőke

Magyar Nemzeti Múzeum

Történeti Fényképtár