A muzeológusok munkája

Régen, a Nemzeti Múzeum alapításának idején a múzeumban múzeumőrök dolgoztak és a múzeum valamennyi gyűjteményével foglalkoztak, a gyűjtemények minden darabját ismerték. Ma már, amikor a gyűjteményekben több mint másfélmillió beleltározott tárgy és dokumentum van, ez lehetetlen. Ezért a muzeológusok egy-egy gyűjteménytípus, vagy korszak szerint szakosodtak. Ahhoz, hogy valakiből a Nemzeti Múzeumban muzeológus lehessen, valamelyik bölcsészettudományi egyetemen kell régész, történész muzeológus, vagy művészettörténész diplomát szereznie. Így a Nemzeti Múzeumban a muzeológusoknak két nagy csoportját különböztetjük meg: a régész szakmuzeológusokat és a történész szakmuzeológusokat.

A régész munkája

A régészet vagy archeológia a régi dolgok tudománya és a történettudomány része. A régészek a föld által megőrzött emlékeket ássák ki, gyűjtik össze és dokumentálják nagy-nagy türelemmel és tudással a múzeum régészeti gyűjteményei számára.

A régész munkája nem könnyű. Sok éves tanulás után, komoly gyakorlati tapasztalatok birtokában vezethet csak önállóan ásatást. Télen, amikor nem lehet a földben ásni, feldolgozza, nyilvántartásba veszi, megszámolja és megszámozza, megméri, osztályozza és jól védett raktárakban helyezi el az ásatáson talált leleteket. Tudományos kutatómunka során meghatározza a leletanyagok korát. Nem kincskereső: a föld elszíneződött rétegeiből olvas, neki a régi emberek mindennapi tárgyai mesélnek.

A régész munkája a terepmunkával kezdődik, amely során felméri a lehetőségeket. Erre legalkalmasabb a légi fényképezés, a talajellenállás- és mágnesestér-mérés, illetve minden megfigyelés bejelölése egy térképen. Mindezek leírását nevezik topográfiának.

Az ásatásból múzeumba kerülő anyagok közül azok a legértékesebbek, melyeket lelet együttesekként tárnak föl, azaz a tárgyakkal kapcsolatos jelenségeket írásban, rajzban, fényképen és filmen, térképeken a legpontosabban és a legkorszerűbb eszközökkel is rögzítettek.

A numizmatikus munkája

A numizmatikusok éremtannal foglalkoznak és egy igen régi, klasszikus gyűjteményformát kezelnek, ugyanis az érmek tekinthetők talán az első történeti tárgyaknak. Az éremgyűjteményeknek időbeli határai az antikvitástól egészen napjainkig tartanak. A numizmatikusok munkájuk során a pénzek, az emlékérmek, rendjelek, jelvények keletkezésével, azok felirataival és ábrázolásaival, uralkodók, államok, városok pénzverőjogával és mindezek történelmi és művészettörténeti vonatkozásaival foglalkoznak.

A történész munkája

A múzeumok szakmuzeológusainak harmadik nagy csoportját a történész-muzeológusok képviselik. A történeti muzeológia - a maga ötven évével - a legfiatalabb múzeumi szakág, amely időben nagyjából az új- és a legújabb kort öleli fel. Módszerei mind a gyűjtés, mind a bemutatás területén még napjainkban is alakulóban van. Miután egyetlen más szakterülethez sem mérhető forrásbőséggel kell megküzdenie, igen nehéz valódi profilját körülírni. A történeti muzeológia gyűjtőköre kiterjed az ember mindennapi és teljes életére, ezért gyűjteményeinek összetétele, raktározási módja gyakorlatilag minden tárgyféleséget, írott és nyomtatott dokumentumot, fényképet és hanganyagot felölel. Gyűjtőkörük gyakran a néprajzzal is érintkezik. A történész-muzeológusok többnyire város- és községtörténettel, céh- és ipartörténettel, kismesterségek történetével, család- és birtoktörténettel, közigazgatás- és politikatörténettel, életmódkutatással foglalkoznak.

A történésznek a régésszel szemben megadatott, hogy sokszor még az élő környezetből eredeti funkciójában gyűjthesse be a tárgyat. Ugyanakkor éppen a forrásbőség és gyűjtőkör korlátlansága adja e mesterség nehézségét és buktatóit is. A munka érdekességét és izgalmát az adja, hogy egyszerre éli meg a muzeológus azt a kort, amelynek gyűjteményét létrehozza.