Történetek a Magyar Nemzeti Múzeum Állandó Régészeti Kiállításából

1887-ben, egy őszi napon a csornai premontrei prépostság téglavetőjében a szokásos agyagbányászás megdöbbentő eseményt hozott: a munkások először egy szűk szájú kerámia edényt találtak, majd egy oldalra fordult koponyán aranylemez került elő a rögök közül. A hírre az apátságból az egyik kanonok, Lakner Ambró ment ki a leletet megmenteni. Az eredetileg ép korsó darabjait és a csontokat a földben hagyták, az 5 darabra tört diadémot bevitték a prépostságba. Az észak-déli tájolású sír teljes kutatására a téglavető földmunkái miatt nem volt lehetőség.

Kép: A csornai diadém

A legelőkelőbb hun kori asszonyok viseletének késő antik hagyományú eleme volt a diadém, az 5. század első felének legrangosabb női sírjaiban fordulnak elő. A Fekete-tenger vidéki és romániai ritka példányok mellett hazánkban egyetlen ilyen ékszer került elő, a csornai. A Kárpát-medencéből csak veretekkel, flitterekkel díszített diadém-szerű fejdíszek ismertek e mellett, de azok sem túl nagy számban (Regölyről, Untersiebenbrunnról, Bakodpusztáról). A keleti viselet hirtelen, változás nélküli megjelenése a Kárpát-medencében, a népvándorlás kor valódi, nagy távolságokat átívelő mozgására utal mind az emberek viszonylatában, mind a technológiai ismeretek és a divat széles körű terjedésében, különösen az elit köreiben. Emellett a legelőkelőbb réteg összetartozás-tudatában fontos szerepet játszott a hun korban a vezető népesség keleti örökségéhez való ragaszkodás, azzal való azonosulás.

A csornai diadém eredetileg egy vastagabb bronz lemezre erősített vékony arany lemezből állt. A középen enyhén kiszélesedő pánt nyitott volt, feltehetően egy szerves anyagból készült merevített fejfedőre volt varrva. A pántot borító aranylemezt a bronz alaphoz alaplaphoz az aranylemez széleinek visszahajtogatásával rögzítették a hátoldalon. Az előlapot képező aranylemezt hátoldalról beütögetett poncolt cikk-cakk minta keretezi, és két függőleges ugyanilyen mintás sáv három mezőre osztja. A homlokrész közepén, egyenként kialakított, az alaplapra forrasztott rekeszekben két nagyobb karneol kő ült, múzeumba kerüléséig az egyik elveszett. A rendelkezésre álló köveket a diadém készítésekor mintába rendezték: felső sorba kerültek a kerek, domború almandinok, alattuk levő sorba a téglalap alakú borostyánok, almandinok és üveglapok. Az alsó két sort különféle négyszög– és háromszög alakú szabálytalan kövek és üvegbetétek alkotják. A diadém elülső részére tették a mély tüzű almandinokat, a szélek felé ezeket felváltják a fakóbb borostyánok, üveglapok.

A 149 kő- vagy üvegberakás egy része kihullott, a rendkívül sérülékeny aranylemez a múzeumba 18 darabra törve érkezett meg, a bronz alaplap már elkorrodálódott addigra. 1950-es első, szakszerű restaurálásakor már nem tudták helyreállítani a diadém eredeti ívét, mely csaknem félkörként körbevette viselője fejét.

Hajnal Zsuzsanna, Magyar Nemzeti Múzeum, Régészeti Tár, Népvándorláskori Gyűjtemény​

Irodalom:

Hajnal Zsuzsanna, Magyar Nemzeti Múzeum, Népvándorláskori Gyűjtemény
Hampel, J.,Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn (I–III. Braunschweig, 1905) II. 12-14;
Lakner, A., A csornai leletekről. Archaeologiai Értesítő 9, 1889, 263–264.
Kovrig, I., Das Diadem von Csorna, Folia Archaeologica 36, 1985, 107–145.,
Bóna, I., A hunok és nagykirályaik. Budapest 1993, 147–149.

A diadém 3D képe további információval, érdekességekkel ITT található.